Kalandozás Könyvországban

Fa – irodalom

A fák rendkívül fontos szerepet töltenek be az élővilágban. Erőt, levegőt adnak a lélegzéshez, a fa megvéd és melegít bennünket. Az emberek élete mindig szorosan kapcsolódott az erdőkhöz és a fákhoz. A fák az emberi faj kezdetétől fogva sok nép mitológiájának és hitének szerves részét képezik. Szinte minden kultúrában és mindenkor tisztelik. Számos legenda, népmese, vers és más irodalmi mű témája.

A legendák sokaságából egy érdekes legendát választottunk nektek a majomkenyérfáról, egy fáról, amelynek ágai gyökérszerűnek látszanak, vagyis mintha fejjel lefelé nőne. Annak ellenére, hogy „upside down” (feje tetején álló) fának hívják, a majomkenyérfának minden része (levelei, gyümölcse, törzse) igen hasznos az emberek számára.

A majomkenyérfa legendája

Kezdetben a Nagy Szellem megteremtette a világot, benne az embereket, állatokat és növényeket, köztük a majomkenyérfát is.

A hatalmas fa önálló akarattal rendelkezett és elutasította, hogy ott nőjön, ahol azt a Nagy Szellem kívánja. Ő akart a legszebb és legokosabb lenni, állandóan irigykedett a pálmafára, majd a juhar virágaira és a fügefa gyümölcseire.

A Nagy Szellem ezt megelégelte, kitépte a földből és fejjel lefelé dugta vissza, hogy ne ficánkoljon többé.

Ez az érdekes legenda bemutatja, hogy a majomkenyérfa miért néz ki ilyen szokatlanul, de figyelmeztetést is jelenthet számunkra, mi milyenek ne legyünk.

Kilenc majomkenyérfafajta ismert a világon. Közülük hat kizárólag Madagaszkáron nő, egy hatalmas szigeten, 500 km-re Afrika délkeleti partjaitól. Még kettő megtalálható az afrikai kontinensen, és az utolsó, a kilencedik faj csak Ausztráliában fordul elő. A majomkenyérfa szerepel Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című híres alkotásában is. Ezeket a különös majomkenyérfákat a kis hercegnek minden reggel el kellett távolítania a bolygóról, hogy gyökerei ne roncsolják szét.

Olvassátok el a következő részletet:

„Naponta megtudtam valamit a bolygójáról, az útrakeléséről, az utazásáról. Szép lassacskán, egy-egy elejtett megjegyzés jóvoltából. Így szereztem tudomást harmadnap a majomkenyérfák drámájáról.

Ezt is a báránynak köszönhettem, mert a kis herceg, mintha valami súlyos kétsége támadt volna, hirtelen azt kérdezte tőlem:

- Igaz, hogy a bárányok cserjéket esznek?

- Igaz.

- Ó, akkor jól van.

Sehogyan sem értettem, miért olyan fontos, hogy a bárányok cserjéket egyenek. A kis herceg azonban hozzátette:

- Szóval a majomkenyérfákat is megeszik? Erre megjegyeztem neki, hogy a majomkenyérfák nem cserjék, hanem hatalmas, templomtorony nagyságú fák, és magával vihetne akár egy csordára való elefántot is: egyetlenegy majomkenyérfával sem bírnának el.

Az elefántcsorda ötlete megnevettette a kis herceget.

- Egymás tetejébe kellene rakni őket...

Hanem aztán komolyan azt mondta:

- Mielőtt megnőnek, a majomkenyérfák is úgy kezdik, hogy kicsinyek.

- Pontosan így van! De miért akarod, hogy a bárányok megegyék a majomkenyérfákat?

Azt felelte: „Miért ne?” - mintha valami nyilvánvaló dologról volna szó. Alaposan össze kellett szednem az eszemet, hogy magamtól jussak a probléma nyitjára.

Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények; tehát voltak jó növényektől származó jó magvak meg rossz növényektől származó rossz magvak is. A magvak azonban láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe nem jut, hogy fölébredjen... Akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nőjön kedvére. De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbbutóbb szétrobbantják.“

Igen, a majomkenyérfák igen különlegesek. Ám az afrikai majomkenyérfa jelentős szerepet játszik a lakosság túlélési esélyeiben is. A fa ugyanis víztartályként szolgálhat. Mintegy 100 000 liter vizet képes befogadni! Ezért a helyi lakosság vízforrása. A majomkenyérfa kétszer annyi kalciumot tartalmaz, mint a tej, és hatszor több C-vitamint, mint a narancs. Szinte minden részét hasznosítják az élelmiszeriparban vagy orvosi célokra használják.

A majomkenyérfa virágai csak egy nap virágoznak, ezért az őslakosok úgy gondolják, hogy aki arra vetemedik, hogy letépje a virágot, azt felfalja egy oroszlán! Továbbá úgy hiszik, hogy aki szennyezi a majomkenyérfák környezetét, az egyszerűen eltűnik, a fa elnyeli.

Különlegessége, sőt gyógyító tulajdonságai ellenére a majomkenyérfákat isa kiirtás veszélye fenyegeti.

Szeretett egy kisfiút.

A fiú minden nap meglátogatta.

Leszedegetett leveleiből koszorút font, hogy eljátssza az erdő királyát.

Felmászott törzsére, és ágaira akaszkodva hintázott.

Evett az almáiból, és bújócskázott lombja között.

Amikor elfáradt, a fa leveleinek az árnyékában aludt el, mialatt a lomb altatódalt susogott.

A kisfiú kis szívének teljességével szerette a fát.

És a fa boldog volt.

De az idő múlt, a fiú pedig növekedett.

Amikor felnőtt, a fa gyakran maradt magára.

Egy nap azután a fiú újra meglátogatta a fát.

A fa azt mondta:

- Gyere hozzám kisfiam, mássz fel a törzsemre, hintázz ágaim között, edd az almáimat, játsszál lombom között és légy boldog.

- Túlságosan felnőttem már ahhoz, hogy fára másszak - válaszolta a fiú - olyasmit akarok vásárolni magamnak, ami szórakoztat, pénzre van szükségem.

- Tudsz nekem pénzt adni?

- Sajnos - felelte a fa -, pénzem nincs, csak levelem és almám van.

- Szedd le az almáimat fiam, és add el a városban. Így lesz pénzed, és boldog lehetsz.

Ekkor a fiú felkapaszkodott rá, leszedte és elvitte az összes almát.

És a fa boldog volt…

De a fiú sokáig elmaradt… A fa szomorú volt. Majd egy nap a fiú visszatért. A fa reszketett az örömtől, úgy mondta:

- Gyere hozzám fiam, mássz a törzsemre, hintázz az ágaim között és légy boldog.

- Nincs időm fára mászni, túl sok a dolgom. Házat szeretnék, feleséget, gyermekeket. Házra van szükségem. Tudsz nekem házat adni?

- Házam nincs - mondta a fa -, az én otthonom az erdő. De ágaimból készíthetsz magadnak házat, és boldog leszel.

A fiú lefűrészelte a fa összes ágát, el is vitte őket, hogy faházat építsem magának belőle. És a fa boldog volt.

A fiú sokáig nem jött. Amikor végre megérkezett, a fa olyan boldog volt, hogy szinte alig tudott megszólalni.

- Gyere hozzám kisfiam, gyere hozzám játszani.

- Túl öreg, és túl szomorú vagyok már a játékhoz - válaszolta amaz-, egy hajóra vágyom, hogy messzire elhajózzak innen. Tudsz nekem hajót adni?

- Vedd a törzsemet, készíts hajót belőle. Azzal messzire elhajózhatsz, és boldog lehetsz.

Ekkor az ember kivágta az egész törzset és hajót készített belőle, hogy elmeneküljön vele, elhajózzon onnan.

És a fa boldog volt, de nem teljesen.

Sok- sok idő múlva visszatért az ember.

- Nagyon sajnálom kisfiam, de már semmim sem maradt, amit neked adhatnék.

Gyümölcsöm sincs már régóta.

- A fogaim már nem képesek gyümölcsbe harapni -volt a válasz.

- Nincsenek már ágaim sem - folytatta a fa- nem tudlak már hintáztatni.

- Túl vén vagyok már ahhoz, hogy faágakon hintázzam.

- Nincs már törzsem sem, amelyre felmászhatnál.

- Túl öreg és fáradt vagyok már a fáramászáshoz.

- Nagyon el vagyok keseredve - sóhajtotta a fa -, annyira szeretnék neked valamit adni, de már semmim sincs, amit adhatnék. Öreg fatönk vagyok immár. Igazán sajnálom.

- Most már nincs sok mindenre szükségem, csak egy csendes nyugodt kis helyre vágyok, ahol leülhetnék és megpihenhetnék. Igazán elfáradtam már.

- Nos hát - mondta a fatönk, úgy kihúzva magát amennyire csak tudta -, íme itt egy öreg tuskó, épp arra jó, hogy ráülj és kipihend magad. Ülj le hát és pihenj meg nálam.

Az öregember így is tett.

És a fa boldog volt…

Biztosan tetszett Shel Silverstein énekes-dalszerző, zenész, karikaturista és forgatókönyvíró szép története. Meg is nézheted a következő linken:

Ha figyelmesen olvastad a fenti történeteket, könnyen válaszolni tudsz a következő kérdésekre: